Szöveg: Szegő György

 A sorozat negyedik, záró kötete – a Pázmány Művészettörténeti Tanszék kutatócsoportja alapos bölcsész- és terepmunkája nyomán – barokk freskófestészetünk újabb katalógusát adja. A kutatás gigászi: benne van abban a freskók elemzése, a nagy felbontású, részletekre is kiterjedő digitális fotódokumentáció, az architektúra célszerű adatolása és a levéltári háttér is. A topografikus teljességét – a történelmi Magyarország határon túli részeivel – egy reménybeli új sorozat biztosítaná.

 A recenzió csak néhány “leg”-ről adhat hírt. A vármegyék előtt Budapesttel indul a sor. Legszívszorítóbb a királyi palota sorsa; az itt elpusztult Kápolna kutatása nyomán kibomlik a magyar történelem. A Steindl-akvarell csak hangulatot adhat vissza, freskóiból csak töredék maradt, az osztrák Nationalbibliothek későbbi fotóján látszik valami. A Vár alatt, a volt ferences templom freskóit feltehetően Georg Vogl (1756) festette, a kolostorélet falra kivetülő jelenetei között megható részletekkel. A pesti Váci utcai volt domonkos templom freskóinak jó részét 1988 –2004 között sikerült megmenteni, így Ámon József pesti festő munkája (1760–1765) összevethető az osztrákokéval. Részletfotó emel ki egy groteszk víziót: a Szent Mihály legyőzte sárkány fejét.

Pest vármegye kiemelkedő műemléke a gödöllői Grassalkovich-kastély, freskóit ismeretlen mesterek festették. A palotát és benne az aula mennyezet freskóit a Dávid Ferenc és Máté Zsolt által indított, több évtizedes projekt mentette meg. Bravúros a lovarda és a színház a freskóin az impozáns, jórészt architektonikus részletek rekonstrukciója. A festők nevét nem ismerjük, de tudjuk, hogy a megrendelő II. Antal felesége, Fényes Miklós lánya, aki Eszterházáról hozhatta az előképeket, és talán a mestereket is. Ismert viszont Máriabesnyő kapucinus templomának (1770 k.) festője: szintén Ámon József. Pécel Ráday-kastélya szinte freskó-kincstár, itt jól adatolható az alkotók munkássága. Ugyancsak kiemelkedő műemlék a váci püspöki székesegyház, pazar freskóit Franz Anton Maulbertsch festette (1770–1771), az európai rangú architektúrához illő festői programmal. Itt is részletes keletkezéstörténetet nyújt a kötet.

Nógrádban a sziráki Róth-Degenfeld kastély freskóit (1780 k.) ismeretlen festő, Jászdózsa plébániatemplomának meghatóan naiv freskóit Farenson Ferenc (1793), a Heves vármegyei Boconád Szeleczky-kastélyának mennyezetképét (1760) ismeretlen festő alkotta. Utóbbi szinte „barokk-avantgárd” kuriózum. Gyöngyöstarján plébániatemploma kivételes program: itt a pozsonyi Dietrich János Miklós teátrális szabadossággal festette a főhajó egyik ívébe a “Bárány imádása” jelenetet. Egyik csoportjában a „vének” vigadnak, egyikük szandálja leesett, az alak lenéz a saru után a templomtérbe. Egy másik ív közé pedig a festő ablakokat „vágott” a festett kupola dobjának látszatarchitektúrájába, azon át pajkosan kergetőznek a puttók, feneküket a hívek felé mutatva.

Kiemelném még Noszvaj De la Motte-kastélyának szélesebb kultúrkörben is híres freskóit (Kracker, Zach és Szikora György, 1781 és 1806 között), Pétervására Keglevich-kastélyának itáliai mintára megfestett álterasza panorámáit (Beller Jakab, 1735?–1777), valamint Edelény L’Hullier-Coburg kastélyának az Iglóról jött Lieb Ferenc (1758–1788) festette freskóit. A már-már rokokó jelenet vadásza pont ránk tartja puskáját, több pipázó figura németalföldi festőket idézi. Egy afrikai égi vadásznő lába alól pedig tréfás fenevad „ront be” – ormánya zeneszerszám.

Eger és környékének freskói az ország leggazdagabb barokk miliőjét nyújtják. A Líceum falképeit Eszterházy Károly Johann Lucas Krackertől rendelte (1778), remekmű a könyvtár architektúra-látszatarchitektúra összképe és a sok egyedi részlet az egyháztörténeti tablókon. A díszterem Franz Sigrist és fia munkája (1781–1839). Felsejlik itt Raffaello Athéni iskolájának magyar utóképe, amint száz évvel később Munkácsynak a bécsi Kunsthistorisches Museum számára festett A reneszánsz apoteózisánál is előkép lett a vatikáni példa. Azaz: Eger ekkor már be volt kötve a barokk Európába.

Eger és Gyöngyös gazdag példatára után kétharmadánál tart a vaskos kötet. A mostoha időkben elnéptelenedő Alföld újratelepítése, a reformáció alakította Kelet-Magyarország freskókínálata csekély. De megerősítem korábbi beszámolóm állítását: itthon a barokk freskófestők a polgárosodást hozták el. Azaz megkésve, de a kultúra „reneszánsz újjászületését” jelzi a közelmúltig szinte kiátkozott magyar barokk freskófestészet, amely gyakran minőségi piktúra, sokszor pedig hiteles, bájos korkép is. (Az előző köteteket a MÉ 2020/2., 2021/1. és 2023/2. számaiban mutattuk be.)

 Barokk freskófestészet Magyarországon IV. Budapest, Északkelet-Magyarország és az Alföld, szerk. Jernyei Kiss János, MMA Kiadó  2024, 584 oldal.