A Wright-i organikus gondolat nagykövete

91 éves korában, május 30-án elhunyt Paolo Portoghesi. Összművészetben gondolkodó, alkotó volt a posztmodern időszakában, de távol tartotta magát annak tagadó indulataitól. Sokáig egy művészeti galériát vitt Rómában, a Spanyol lépcső mellett. Az olasz művészeti hagyományok tovább élését képviselte a modern építészet jövőformálásában.
1931-ben született Rómában, majd a La Sapienza Egyetemen végzett építészként 1957-ben, ahol négy évvel később tanítani kezdett. 1966-ban a Politecnico di Milano-n folytatta az oktatást, ahol a 36 évesen az építészeti tanszék dékánja lett. Portoghesi a barokk és reneszánsz építészet elmélyült ismerője, két nagy hatású munkája a Roma Barocca és a Roma del Rinascimento, melyekben megfogalmazza a pozitivista modern építészet kritikáját. Számos könyv, esszé és kiállítás fűződik nevéhez. A magyar építészetben is fontos szerepet játszott: egyike volt azoknak, akik a magyar organikus építészetet és Makovecz Imrét megismertették a világgal. Az alábbiakban abból a leveléből idézünk, melyet 2009-ben a Kós Károly Egyesülés és az International Forum Man and Architecture által rendezett nemzetközi konferencia közönségének írt – a szerk.
„…Három éve vezettem be a római La Sapienza Egyetem építészkarán egy új, mégis régi tantárgyat, amit geo-építészetnek neveztem el. Mit is jelent ez a kifejezés: geo-építészet, azaz az építészet szóhoz fűzött „geo” előtag? 1942-ben Le Corbusier használta így, mivel az ember lakta települések három típusának leírásakor egy olyan kifejezésre volt szüksége, amely világosan kifejezi, hogy tanulmánya az egész földkerekséget érinti. Fél évszázaddal később, az 1991-ben megjelent Gilles Deleuze és Felix Guattari Mi is a filozófia? című könyvben a negyedik fejezet címe pedig:„Geofilozófia”. A szerzők ebben azt szögezik le, hogy a filozófiának számolnia kell a geográfiával is. Újra kell gondolnia a dolgokat abból a bizonyosságból kiindulva, hogy az ember a Föld lakója. (…) A mi világunkban, amelyben élünk, a globalizációt kizárólag gazda¬sági szempontból mérlegelik, hogy a minden szabályt nélkülöző piaci világban az áruhalmaz ide-oda utazhasson. Az építészet pedig a pazarlás kifejezője, a felfuvalkodott építészek emlékműve. Ebben a közegben geo-építészetről beszélni azt jelenti, hogy világosan megfogalmazzuk: mit nem sza¬bad tennünk a jövőben, és hogy hogyan lehet kidolgozni egy metódust, egy a történetéhez méltó építészet létrehozására. (…) A ma¬gyar organikus építészet mélységében megértette és felkarolta Wright eszméit és erős kapcsolatot épített ki a történelmi és modern korok között. Makovecz Imre fel tudta használni népe múltjának emlékeit és ezzel az építészetet egy nem várt pillanatban megjelenő, népi hagyományokat tartalmazó dimenzióval gazdagította. Ezzel dialógust indított meg, mely megértéshez és testvériséghez vezet. Enélkül a magyar újjászületés nélkül, melyet nyugodtan mondhatunk az emberiség örökségének része, a geo-építészet nem lenne le¬hetséges, sőt elképzelhetetlen lenne….” (Fordította: Hainess Olga)