Laudáció

Szöveg: Sugár Péter

A Kotsis Iván-érmet 1989-ben alapította a Magyar építőművészek Szövetsége a névadó tanítványai és tisztelői javaslatára. A kitüntetést évente osztják ki egy szakmai kuratórium javaslata nyomán, a szakma „fair play-díjaként”, oktatóként és tervező építészként is kiemelkedő minőségben tevékenykedő szakmabeliek részére. 2018-ban U. Nagy Gábor építész, egyetemi tanár kapta az elismerést. Az alábbi laudáció az ünnepélyes díjátadón hangzott el, 2018.december 14-én a MÉSZ székházában – a szerk.

U. Nagy Gábor Ybl- Molnár Farkas- és Prima-díjas építész az Őrségben és a Vendvidéken él, tervez, épít, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészetek Intézete és az ottani Építész tanszék vezetője.
Amikor a 90-es évek elején, a Varga Levente műtermében és a Mesteriskolán együtt töltött évek után Gábor bejelentette, hogy családostul az Őrségbe költözik, barátaimmal, kollégáimmal együtt furcsálltuk a dolgot. Nem értettük, miért akar egy szép ívvel induló budapesti műépítészi pálya helyett barátunk a távoli tájra költözni, ahol nincs élő építészeti-szellemi közeg és a megélhetés sincs biztosítva. Gondoltuk, átmeneti a döntés, „kigyógyul majd belőle” és visszaköltözik. Nem láttuk, mi a célja. Később láttuk, hogy ha időnként Budapesten jár, az aktuális kulturális események terén sokkal jobban képben van, mint mi, akik karnyújtásnyira vagyunk a történésektől. És aztán szépen fordult a dolog: ahogy Gábor építeni kezdte a házait, mi is kezdtük megérteni, miért is döntött így: kortársai és egyre több fiatal kereste fel; építészeti zarándokutak alakultak ki, amelyek hozzá és épületeihez vezettek.
Az a regionális építészet, amit az Őrségben és a Vendvidéken megteremtett referenciája lett a legkorszerűbb szemléletű, mégis a helyben gyökerező építészetnek. Épületeiben sikerült a modernitást, a hely szellemét és az otthonosságot ötvöznie. Olyan kortárs szellemű épületeket hoz létre, amelyek az őrségi hagyományos építészet világához kapcsolódnak, szervesen, organikusan. Házaiban a térszervezés alapját, a mértéket az ősi épületek tektonikus rendje adja. A ház szerkezete, tektonikai rendje egyúttal az architektúrája is. Elemi, reduktív építészet ez, ökonomikus, kevés eszközzel is mindent elmond, ami az ember világához tartozik. Innen ered mélységes etikussága.
Gábor az én szememben mindig úgy és akkor lépett az életében, az építészetében, amikor és ahogy az élethelyzete, a világ helyzete megkövetelte. Számomra, számunkra, lélegzetelállító bátorsággal és következetességgel. Számára – magától értetődően. Építészeti-építési tevékenysége példaértékű (vallja, hogy az építés az építészetnek szerves része). De példás az is, amit és ahogyan az AMI-ban intézetvezetőként, tanszékvezetőként, fiatal művészek és építészek oktatásában véghezvisz. Iskolateremtő és szervező tevékenységének az alapja mások megértése és megbecsülése.
Több építészt ismerek, aki a világ, saját környezetünk, kultúránk jobbá tétele érdekében a politika útját választotta. Tapasztalataim szerint ez nem az építészet közege. Egy építész igazán építészeti tevékenységével, műveivel tudja korát alakítani, illetve hatékony eszköze a tudás és tapasztalat átadásának az építészet oktatása. Egyik sem könnyű, de még nehezebb a két működés között az egyensúlyt megtalálni. Gábornak ez sikerült. Mindkét vonalon iskolateremtő, példaértékű és nagy hatású a munkássága.
A Kotsis Iván érem pályázati kiírásában ez a mondat szerepel: „A kitüntetés jelképezni kívánja az érem névadójának életművével is hitelesített felfogást, az etikai alapon álló, építészeti alázattal folytatott szakmagyakorlást, valamint a magas színvonalú oktatást.”
Ennek elismeréseként a Kotsis Iván érmet idén U. Nagy Gábor építész kapja.