Kós 140 – Kós Károly műhelye, Műcsarnok

Szöveg: Nagy Gábor
Fotók: Műcsarnok

Műcsarnok, a Kós 140 – Kós Károly műhelye kiállítás megnyitója. Szegő György házigazdaként mondott köszöntőt: „Rendkívül megtisztelő a Háznak és nekem is, hogy az életművet ebben az impozáns léptékben, itt a Műcsarnokban mutathatjuk be.” Indokolt az ünnepélyes felvezető: Anthony Gall, Kós Károly legjelentősebb kutatója létrehozott egy méltó kiállítást, amivel a magyar kultúra régóta tartozott a „mesternek”.

Majd Dévényi Sándor szenvedélyes hangú kiállítás megnyitója következett, Kós Károlyt idézte: „Mi volt a nyitja az én kétségen kívül meglepő sikeremnek? Egyszerűen csak az, hogy az akkor divatos különböző közép-európai szecessziós és hazai un. tulipános magyar stílustörekvések mellőzésével a korszerű építészet magyar stílusváltozatát a magyar építőhagyományok alapján és a magyar nép építő-formáló gyakorlata szellemében igyekeztem kialakítani.”
Végül kinyílt a kapu, és a közönség várakozással telve átvonult a kiállítótérbe. A bejáratnál Kós Károly mintha személyesen fogadna, a nevezetes időskori fénykép, a fej kissé hátrahajtva, hogy a tekintetnek íve legyen, az arc derűs, rajta a jövőbe vetett rendíthetetlen hit. A kronológiát követő kiállítás bemutatja a kezdeteket, az indulást az egyetemen, a „Fiatalok” csoport hitvallását. Aztán a gyökerek, az egyetem utáni féléves erdélyi tanulmányút, Ruskin és Morris, a preraffaelisták és a finn Saarinen. Egy monitoron rajzait, vázlatait láthatjuk, mellette nagy üveglapok alatt az Állatkert terveinek eredeti lapjait. És a korai munkák: a zebegényi templom, a városmajori iskola, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. 1912-ben kapta a minisztériumi felkérést a kispesti Wekerletelep központi terének kialakítására. Sokáig hezitált, hogy részt vegyen-e ezen a meghívásos pályázaton, hiszen korábban ilyen városépítészeti problémával még nem foglalkozott. Végül mégis készített egy javaslatot. Egyedüliként térfalat javasolt a térre és nyert. A vázlatos kis rajz felnagyítva mutatja a gondolat erejét.
1918 őszén a románok elözönlik Erdélyt. Döntenie kellett a biztos és szép professzori egzisztencia és a teljes életbizonytalanságot jelentő otthon maradás között. Nehéz döntés volt, és Erdélyt választotta. Tervez, ír, szervez. Az erdélyi kulturális élet organizátora. Többek között 1942-ben tervezte a kolozsvári Mátyás király szülőháza felújítását, amely a műemléki helyreállítás klasszikus példája. Jóleső érzéssel olvashatjuk, hogy ma ez a ház a Transylvania Trust Alapítvány székháza.
A kiállítás újdonsága, hogy több monitoron is láthatók a Kós Károly épületeiről készített 3D-s modellek, melyek Anthony Gall és az Óbudai Egyetem hallgatóinak munkáját dicsérik. A látvány jóval több. mint egy jól sikerült installáció, jelentése van: a múlt értékeinek megőrzése a mai technika segítségével.
És végül a kis vetítőtérben láthatjuk a Kós Károllyal készített talán utolsó interjút és hallhatjuk annak utolsó mondatait: „Ez már egy másik világ és én már csak emlék vagyok.” Ebben a másik világban kell nekünk erre az emlékre, erre a csodálatos életműre emlékezni így, ilyen méltó módon.