A15 villa, Budapest

Építészek: Fazekas Katalin, Vilics Árpád
Szöveg: Kronavetter Péter
Fotók: Danyi Balázs

A Kettőpera Stúdió különleges gonddal, rendkívüli odafigyeléssel és igényességgel megtervezett és kivitelezett hegyvidéki villája fontos mérföldkő ebben a folyamatban, érdemes összemérni a környék klasszicista építészeti örökségével. A hegyvidéki villa azonban tovább is mutat a század közepi modern kiemelkedő átriumos házain, nem pusztán egyetlen, a környező természeti környezet szelídített mását rejtő, körbezárt kert köré szervezi a lakók életét. Az átrium nem központi elem, jóval inkább egy józan, a telek tájolásából fakadó beépítési trükk, egy rafinált fénycsapda. A ház teljes tömege magas porozitású közegként hat, akár egy különleges vulkáni kőzet, felszíne alatt több, eltérő méretű fedett-nyitott térrel kikönnyített kompozíció. Jellemző, hogy ablakai valójában mélységgel rendelkező ablak-terek, nem pusztán egy-egy jól komponált látványra, hanem minduntalan egy külső, átmeneti térre is nyílnak. A ház külső burka tágas tégla kéreg, belsejében a fűtött terek úgy viselkednek, mint dióbél a csontházban. Ez a fajta eltartás, tartalék különleges téri minőséget, többletet hoz létre. Mindennek eredményeként a ház egyszerre magába záródó, sőt, kimondottan zárkózott, mégis rafináltan áttetsző.
A házon belül az áramló teret falak, faltestté felhízott bútorok és tömör tömbbé összeszerkesztett kiszolgáló terek strukturálják. Egyenletes, homogén módon porózus közegben vagyunk, a térélmény intenzitása szinte azonos az egész házban. Megmunkáltságot és kidolgozottságot illetően nem beszélhetünk másodlagos, kiszolgáló terekről, a tervezettség minden négyzetcentiméteren tetten érhető. Letaglózó élményt jelent, hogy az adott alapterületre fordított építészeti gondolatok, munkaórák és részletrajzok száma a térben mozogva szinte átélhető. Ráadásul nem absztrakt, anyagaiban is redukcióra törekvő belső térről beszélünk, hanem olyan hagyományos értelemben vett házról, ahol az épületszerkezetek, a belső anyagok, azok kapcsolatai rendre megmutatják magukat. Ennek a szerkezeti rendnek egyik főszereplője a karakteres, kívül lopakodó repülőt, belül spóralemezes gombafejet idéző tető míves mérnöki szerkezete, amely egyszerre sejteti és teszi érthetővé a tektonikus felépítést, és játszik a lefedett terek logikáját követő atektonikus osztásával.

Vezető tervezők: Fazekas Katalin DLA, Vilics Árpád
Építész munkatársak: Baranyi Ágnes, Vereb-Dér Anna
Belsőépítészeti munkatársak: Borzsák Veronika DLA, Csaba Zita, Péter Katalin