Pritzker díj 2015

Többfunkciós csarnok tetőszerkezete, Mannheim, 1970–1975, fotó: © Frei Otto

Egy nappal az idei Pritzker-díj átvétele és néhány héttel a 90. születésnapja előtt elhunyt Frei Otto építész, innovátor, a könnyűszerkezetes építmények úttörője. Berlini művészcsaládból származott, édesapja is, nagyapja is szobrász volt. Szabadszellemű édesanyja a Frei (németül: szabad) nevet adta a fiának. Kamaszkorától két dolog vonzotta: az épületek és a repülés. Nyaranta építkezéseken dolgozott és vitorlázó repülők szerkezetét építgette, a szupervékony membránokkal és az aerodinamika törvényeivel foglalkozott.
Érettségi után a berlini építészkarra jelentkezett, de 1943-at írtak, a 18 évet betöltöttek teljes évfolyamát besorozták. Otto a repülősökhöz került. 1945-ben Nürnberg mellett került hadifogságba, Chartres-ba vitték, ahol tábori építészként minimális anyagokból kellett ideiglenes szálláshelyeket építenie. 1948-ban került egyetemre. Építészeti világa az első pillanattól fogva lázadás volt a hitleri Harmadik birodalom súlyos, masszív, örökkévalóságra szánt karaktere ellen: Otto a természettel harmonizáló, könnyed, olcsó és nagyobb volumenben előállítható, akár ideiglenes építmények megszállott tervezője lett. 1950-ben egy ösztöndíj segítségével bejárta az Egyesült Államok több nagyvárosát és megismerkedett a kor legfrissebb építészeti tendenciáival. 1954-ben doktori értekezését a függesztett szerkezetekről írta, ezt számos nyelvre fordították. Berlinben nyitott önálló irodát és hamarosan egy német sátorkészítő céggel közösen kutatásokba kezdett a könnyűszerkezetek előállításáról. 1958-ban magán kutatóintézetet alapított, ahol tudósokkal, biológusokkal, mérnökökkel szuperkönnyű szerkezeteket fejlesztettek ki. Ő tervezte az 1967-es montreali EXO német pavilonjának függesztett tetőszerkezetét. A pavilonnal a háború utáni Németország a mérnöki tudományokban és az innovatív technológiákban való szerepét kívánta hangsúlyozni, óriási sikerrel. Ekkortól már világszerte figyelemmel követték a tevékenységét; a jóval később induló környezettudatos építészeti mozgalmak ebben a pavilonszerkezetben látták korai elődjüket, a passzív szolárház legelső megvalósulását. A hivatkozás indokolt; Otto kutatói, tervezői attitűdjét a gazdaságos és a környezettudatos szempontok egyforma hangsúllyal uralták. Világhírű az 1972-es müncheni Olimpiai Csarnok lefedése révén lett.
Minden tervéhez modellt készített, így kereste a szerkezethez illő optimális formavilágot. A függesztett szerkezetek kapcsán először a textileket, majd a fa-, bambusz- és fémrácsokat is bevonta a kortárs építészet elemei közé. Amikor a Pritzker-díjról értesítést kapott, ezt felelte: „Az én építészetemet az vezéreli, hogy új típusú épületeket csináljak a szegények megsegítésére, különösen természeti csapások és katasztrófák esetén. Jobb lesz nekem attól, hogy megkapom ezt a díjat? A maradék kis időmet arra szánom, amit mindig is csinálok.”
Halálhíre kapcsán korunk legjelesebb építészei néhány mondatban megemlékeztek Frei kivételes személyiségéről és mindig újat kereső, mindig figyelő szakmai elkötelezettségéről. Néhány mondatot ezekből a köszöntőkből idézünk:

„A neve ezt jelentette: szabadság, olyan szabad és felszabadult volt, mint az ég madarai, melyek lecsapnak, majd felszállnak megint elegáns, boldog ívben, nem fogja vissza őket a múlt dogmája, és amilyen kényszerű a gazdaságosság miatt és a mérnöki lehetetlenségekben, annyira lehetséges elképzelni, összeházasítva formát és funkciót, a láthatatlan lélegzetet, és a természetben megtalált szépséget.” (Lord Peter Palumbo, a Pritzker-díj zsűrijének elnöke)

„Louis Kahn megkérdezte egy téglától: mi akarsz lenni? A tégla ezt válaszolta: boltív. Azt hiszem, Frei Otto volt az az építész, aki mindig csak a levegőt kérdezte, mi akar lenni. Folyton azon gondolkodott, hogyan csomagolja be a levegőt a lehető legkevesebb anyaggal és erővel. Eredményei (…) szinte észrevétlenül a strukturális design nyelvtanává lettek, és mi, építészek csak most látjuk, hogy tudattalanul is ez a nyelvtan volt a terveink alapja.” (Shigeru Ban)

„Frei Otto munkáinak fluiditása olyan fölemelő, amilyen mélyen invenciózus – meggyőző manifesztuma a természet egységének és logikájának, bizonyítva, hogy az építészeti tervezés és a mérnöki tudás hogyan vetélkedik a természet formateremtő erejével.” (Zaha Hadid)

„Frei Otto örökre megváltoztatta azt a módot, ahogyan a struktúrákról gondolkodunk. Formakereső kísérleteiben párhuzamosan megerősítette és megkérdőjelezte a mérnöki tudományok közismert konvencióit, és az eljárás addig példa nélküli megoldásokat hozott a régi kérdésekre.” (Frank O. Gehry)

„Építészetem gyökereire Frei Otto hatott a legerősebben. Azzal a tiszta határozottsággal, amivel az emberi közösségeknek védelmet nyújtó építményt tervezett. Ahogyan a könnyedséget ünnepelte. És ahogyan a gravitáció ellen harcolt.” (Renzo Piano)