Szöveg: Mújdricza Péter

Zalotay Elemér: A Margitszigeti Park ellenpólusa, 1995, Reprodukció: Hajdú József

A fáma szerint egy hatvanas évekbeli budapesti tervpályázaton Zalotay műleírása azzal kezdődött volna, hogy a Gellért-hegy megmarad…
„Ja, az a pasas – hallhatjuk még ma is pesti kávéházakban –, aki felhőnek támasztotta a létrát a szalagházzal… több millió embert akart bezsúfolni egyetlen épületbe!” A másik véglet: „Zalotay tehetségesebb volt, mint Makovecz, csak nem hagyták érvényesülni!” Mert Zalotaynak Magyarországon ma is legendája van. És nem tudom, volt-e már Budapesten a harmadik évezred globális (város)architektúrájára provokatívabban reagáló, végleteiben elgondolkodtatóbb kiállítás, mint Zalotay Elemér építészé.
Az anyagot 2005. november 9. és 28. között tekinthettük meg a Hajós utcában, az N&n galériában, ebben a feszített arányú, nagyon egyszerű eszközökkel kezelt, dongaboltozatos, földalatti kiállítótérben. A tér hossztengelyében, térdmagasságban megépített, hosszú asztalon, üveg alá helyezve, és az összes falfelületen tanulmányozhatta Zalotay munkáit a látogató. Szabadkézzel, grafitceruzával, színes ceruzával, golyóstollal és tussal rajzolt vázlatok, vonalzókkal szerkesztett tervrajzok, zöld színű, milliméteres kockás papírokon, jegyzetfüzetlapokon, skicc-, szerkesztő- és bőrpauszokon stb., megannyi lenyűgöző meditációs objektum. Gyönyörűen kivitelezett modell – egy magasház megastruktúrájáról. Továbbá fehér-fekete és színes épületfotók, és a világ összes számottevő építészeti folyóiratában, valamint a mindenkori lokális és világsajtóban közölt dokumentumok Zalotay megépült és megépítetlen műveiről. A pincetér lejárattal szemközti szakaszán zömmel a megvalósult kisebb házak, az átellenes oldalon a megvalósítatlan nagy projektek szerepeltek. A kiállítótér végfalai előtt egy-egy videón Kovács András filmrendező Zalotayról, illetve Zalotayval készített filmjei (Ma vagy holnap, A nehéz emberek ma) peregtek. A pincegaléria súlypontjában, kvázi a leérkezés vonzásában lévő szemközti falon bemutató szövegek, és szinte befogadhatatlan mennyiségű cikk, levelezés, riport – túlnyomórészt az annyit vitatott szalagház kálváriájának dokumentumai. A szalagház-ügy nagyban hozzájárult az építész hazai ellehetetlenüléséhez, majd 1973-as svájci emigrációjához.