A tető-táj-kép alakulása Budapesten
A KÉK konferenciája, Bazilika, 2009. február 27.
Szöveg: Horváth Edina
A Bazilika kupolatermében zajlott 2009. február 27-én Budapest nem Bécs – tetőterek a műemléki városszövetben” címen a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) által szervezett konferencia, mely a két főváros tetőtér beépítési gyakorlatát volt hivatott összehasonlítani – szándéka szerint: Budapest egyelőre lappangó, hasonló lehetőségeire hívva fel a figyelmet.
A helyszín különleges volt, nem vonta el a figyelmet az előadóktól, s a sok beszéd és kép után egy kis liftezést követően „kinyílt” a város. A Bazilika lovagterme után – ahol csak tetőablakokon szűrődött be némi fény, a tetőteraszról Budapest egy új arcát mutatta, változatos tetőfelépítményeit, különböző tetőablakait, antennáit és reklámjait hordozó tartószerkezeteket. De meg lehetett csodálni az Operaház és a Deák téri evangélikus templom íves lefedését, Lechner Ödön élénkzöld és okker színű cseréppel és különleges formákkal díszített Postatakarékpénztárának tetőzetét is.
Beleznay Éva, Budapest főépítésze a főváros „tetővilágát” az európai nagyvárosokéval hasonlította össze. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke az 1989 után magántulajdonba került bérházak és tetőtereik sorsát mutatta be. Véleménye szerint a Hivatal konzervatív szemlélete következtében a „szokványos megoldások átmennek”, de új értékek születését is szükséges támogatni.