SZÁMALK Székház, Budapest Építészeti Nívódíj 2009

Építész: Dobai János
Szöveg: Simon Mariann
Fotó: Bujnovszky Tamás

Amikor az interneten először láttam az épület fotóit, csalódás éreztem: a ház nem ígért többet egy korrekt irodaépületnél. Aztán elmentem és megnéztem. Messziről közelítve előbb a pöttyös homlokzat derített fel, majd a belső rendezettsége és nagyvonalúsága. Harmadik találkozásunkkor, miután újra végigjártam az épületet kívül és belül, megértettem, hogy minden értéke ellenére miért nem fogja elnyerni a Média Építészeti Díját.

A SZÁMALK szigorú épület. Meghatározó tömege a hasáb, mondhatnánk, funkcionalista doboz, de ez már értékelés is lenne, mert a funkcionalitás ma kevés a dicsőséghez. Tény, hogy a ház nem él a divatos vagy bevált megoldások egyikével sem. Ha már kocka, kaphatott volna valamilyen különleges burkolatot fémből, üvegből, műanyagból; egy felületet, öltözetet, amely visszatükrözi a fényt, vagy épp sejtelmesen feltárja a belsőt. De elmozdulhatott volna a szoborszerűség irányába is, plasztikusan megformált tömegekre bontva a funkciót, hangsúlyozva zárt és nyitott felületek kontrasztját. Végül lehetett volna barátságos hangvételű, hagyományos anyagokkal, finom, az eltérésekből következő törésekkel a tömegben, és persze melegebb színekkel kint és bent.

A ház azonban nem a médiának, hanem a megbízónak készült. A megbízó pedig egy már több mint harminc éves múlttal rendelkező hazai számítástechnikai és oktatási cégcsoport, amelynek egyszerre volt szüksége kisebb és nagyobb tantermekre és előadókra, oktatói és fejlesztői szobákra, a cég saját irodáira, és nem mellesleg arra, hogy egy komplett felsőoktatási intézménynek, a Gábor Dénes Főiskolának is helyet adjon. Egyetem és alkalmi oktatás, irodák és székház, mindez az informatika jegyében: az épületet meghatározó logika, rend és áttekinthetőség nagyon is helyénvaló. A fő megközelítési irány, az Etele tér felől érkezőket reprezentatív burkolt előtér fogadja, majd a hossztengelyre merőleges üvegfal-előtető tereli be az épületbe. Az aulából minden közvetlenül elérhető: az étterem, a lépcső, a liftek és a nagyelőadó, de ha a látogató nem épp ezeket keresné, az információs pultnál biztosan kap eligazítást. Az épület tiszta, képletszerű szerkesztése az emeleten mutatkozik meg igazán: előadótermek, folyosó, kiszolgáló sáv, folyosó, irodák, ezek alkotják az öt zónát. A szokásosnál szélesebb középső sáv tartalmazza az aula légterét, a lifteket és a két lépcsőházat, amelyek a tetőről közvetlen megvilágítást kapnak. A két folyosó így egész rövid szakaszokra oszlik, a háromkarú, lebegő lépcsőknek és az üvegkorlátoknak köszönhetően a terekben az átlátás válik meghatározóvá. Még a munkahelyek sem zártak teljesen, a tantermek ajtajának üvegén bármikor be lehet nézni, és az irodák homokfúvott üvegsávja is mutatja, ha odabent ég a villany. Az egyszerűség része a kevés anyag és szín is: üveg, fém, fehér, szürke, fekete. A pontosság és a fegyelmezettség elemei, amelyek között még zavaróbb, ha valami kilóg a sorból. Mint például az üvegfalú, működtető szerkezetüket elénk táró liftek – klasszikus jelképei a fejlett technikának – hátsó oldalán a kapcsolószekrények fehérre mázolt, táblákkal felcímkézett, típus vasajtaja.

Logika, rend és áttekinthetőség, illik a technikáról alkotott képzeteinkhez, és persze a modern építészethez. A ma technikája azonban már nem a mechanikus gépeké: az informatikában legalább akkora a szerepe a logikának, mint a kreativitásnak, a digitális technika digitális gondolkodást feltételez. A SZÁMALK épület is csak első ránézésre követi a klasszikus modern építészet elveit, több ponton is áthágja az íratlan szabályokat, eltér, különbözik attól, amit várnánk, amire számítunk.

Az északi homlokzat egyenletes ablakosztása azt sugallja, hogy a belső is ezt a rendet követi, a különböző méretű tantermek igénye miatt azonban a válaszfalak akár ablakosztásba is érkezhetnek. A termek változó mérete a folyosó felől jól látható, a beépített ülőfülkék, a falsávok és az ajtók elemei véletlenszerű ritmusban követik egymást, mintegy a belsőben megvalósítva a homlokzatokon mára közhelyessé vált vonalkód mintát. Az emelkedő padlójú nagyelőadó két szint magas teret kíván, így a földszinten nincs hely az ablaknak, a homlokzaton mégis megjelennek – a vakablakok. Az előadóterem fölső kijáratánál a szintkülönbséget egy váratlan rámpa egyenlíti ki, amely a könyvtár üvegfalát is kimozdítja az általános derékszögű rendszerből. A példák folytathatók. Jobban megnézve az épület nem is olyan szürke, a lépcsőkarok alján sötét mályvaszínű a festés, az aulában kék-zöld-sárga színben játszik a fény, és a homlokzaton is egyszerre van jelen a tömeg és a fém fegyelmezettsége a láthatóan rátétként kezelt téglaburkolat vidám pöttyeivel, vagy az emeletmagas betűkkel.

A tömeg, a homlokzat, a zónásítás sugall egy rendszert, amiből az épület mégis kilép, a nélkül, hogy a rendszert magát teljesen megtagadná. A ház minden (látszólagos) szigorúsága ellenére alkalmazkodik. Reflektál a környező házak rendjére, a megbízói programra és a lehetséges változásokra. Az épület megnyilvánul, „előadja magát”, miközben az előadás sikere nem tervezhető biztosan, azt az idő, a használó és a néző mindig újra értékeli. Hasonló esetekben, ha a tervező nem akarja magát teljesen a jövő ítéletére bízni, kitalál a jelen (és a szakma) számára egy kellően ütős gondolatot, nevet, címkét, amely megmagyarázza az épületet. Vajon csak annyi, hogy SZÁMALK elég a mai sikerhez?

Generáltervezés / general design: Dobai Építésziroda Kft.
Felelős építész tervező / leading architect: Dobai János
Építész munkatárs / fellow architect:     Vizdák Janka
Belsőépítészet / interior design: Tardos Tibor – Tardos Design Bt.
Statika / structure: Gecsényi Róbert – Dinám Mérnökiroda Kft.
Gépészet / inmstallation: Garancsy András – Projekt Stúdió 2. Bt.
Elektromos tervezés / electrical engineering: Rajkai Ferenc – Hungaroproject Kft.
Kert és környezetrendezés / lanscape: Vándor Kinga – Térvonal Környezettervező Munkacsoport
LED fal / LED wall: Hámori Judit, Dobai János DLA
Építettő / client: SZÁMAL-Holding Vagyonkezelő Zrt
Generálkivitelező / main contractor:  METO Zrt.