Először kaptak külön elismerést az építészeti világverseny magyar pályázói a Holcim Hungária Zrt.-től. A Holcim Awards for Sustainable Construction építészeti világverseny hazai pályázatainak első díjátadó ünnepségét tartották november 3-án a Svájci Nagykövetségen. A világversenyre beérkezett több mint 6000 pályázat összesen 32 magyar építészeti projektje…
Egy városnyi ember tartja a barátjának ma is a majdnem két éve hirtelen elhunyt Vargha Mihályt. 1997-ben, több éves csend után ő indította újra a Magyar Építőművészet folyóiratot, 2000-től az Építészfórum főszerkesztője, lelke és motorja volt. Az írásaiból összeválogatott kötet egy felelős gondolkodású, a kultúrát természetes közegeként megélő…
A Napvilág Kiadó gondozásában jelent meg Sipos András A jövő Budapestje 1930-1960 – Városfejlesztési programok és rendezési tervek című könyve. A szerző a városfejlesztési koncepciókon és rendezési terveken keresztül mutatja be, hogyan gondolkodtak a vizsgált korszak tervezői Budapestről. Hogyan próbáltak terveikkel alkalmazkodni…
Pécs ipari öröksége a közeljövőben megújul. A pécsi Zsolnay gyár területét kettéosztották, az értékes műemléki épületegyüttest tartalmazó feléből egy sikeres tervpályázat nyertesei a várossal közösen megálmodták a Zsolnay Kulturális Központot. A gyár másik felében hamarosan újra a régi híréhez méltóan fog termékeivel tündökölni…
A kiadó és a 18 fiatal szerző (történész, szlavista, polonista, jogász, politikakutató, gazdaság- és művészettörténész) olyan célközönséghez szól, aki turistaként kíváncsi egy metropolis nyilvánvaló és mégis mellőzött, vagy akár rejtett etnikai sokszínűségére, e beépült kultúrák múltjára és jelenére. Vagy mert érdeklik hazája és Budapest történeti…
It is difficult to understand that erudition is a landscape – meta-nature -, in which we are to move, we have to know its connections, the thoughts of significant individuals, their realtions to the ideas of other people and groups. The writings included in this book are the continuations or the beginnings of other’s thoughts. If we do not know them, not only in the past…
Imre! Még valamikor a hetvenes években rajzoltál nekem egy különös, kétszárnyú, tükrös kartont, melyre szimmetrikusan, mint Leonardo szokta volt, ezt írtad: „Az angyal tükörbe néz. Önmaga képe mered rá, bár az a dolga, hogy átlásson. Tudja, hogy a foncsor mi lehettünk valaha. Angyalképének oka és titka. Nekünk reményünk, hogy a fényben lássunk…
Tudjuk, hosszú időn át küzdött betegségekkel, tudomást sem véve fenyegetésükről. Ezért hittük, soha nem jön el az a pillanat, hogy nincs köztünk. Most váratlanul ránk nehezedik a felismerés, hogy innentől minden másképp van a világban. A sorolhatatlanul sok dolog között, amit szemléletéből elsajátítottunk, hirtelen különös fontosságot nyert…
A nagy személyiség, de akár közeli szerettünk halála mentén is gyakran önmarcangoló kérdéseket teszünk fel magunknak: miért is történt így meg így? A Mester már a Műegyetemen mágnesként vonzott bennünket, szabadkurzusának hallgatóit, aztán tanítványa lettem az Iparon. Tanítása egyértelmű, halála nyomán mégis sok a “miért”.
Megindító írásában, melyben összegzi a nagy építő-povokatőr Makovecz Imre életét (Obituary, Szeptember 29.), Jonathan Glancey említi, hogy az építész az 1990-es években felkereste a walesi herceget, ám nem tér ki e találkozás két figyelemreméltó következményére. Az 1990-es években a walesi herceg Építészeti Intézete…
Hetvenöt éves korában elhunyt Makovecz Imre építész. Ő volt a vezetője egy egymáshoz lazán kapcsolódó építészek, tervezők és kézművesek csapatának, akik megalapozták az építészet egy alternatív változatát, együtt gondolkodva és együtt élve a kommunista uralom és a Magyarországra és Oroszországra ráerőszakolt lélektelen…
A legnagyszerűbb évei voltak az életemnek, nem csak én voltam fiatal, hanem Makovecz Imre is egy ereje teljében lévő, sőt talán művészetének a legintenzívebb időszakában lévő nagyszerű művész volt, úgyhogy jó volt a tanítványának lenni akkor. Egy emlékezetes tokaji találkozás volt, ahol én a lázadó, minden ellen tiltakozó…