Búcsúzunk tőled Horváth Zoli, Figura, Fikusz!
Búcsúzunk tőled Horváth Zoli, Figura, Fikusz!
1952-2013
2013. novemberében, huszonharmadikán elmentél tőlünk és most ismerkedhetünk a hiányoddal.
Zircen születtél 1952-ben. Iskolai éveidet Debrecenben töltötted, számtalan emléked osztottad meg velünk erről az időszakról. Igen ezek voltak a hatvanas évek, farmer nadrággal, reményekkel, hosszú hajjal, zenével, lányokkal, prágai tavasszal. Te a Iparművészetre jelentkeztél, de nem jött össze. Ez a dolog később ismétlődött, lehet többször is. Vigasztaljon Plesz Tóni szava: bármely elismerés nem a kitüntetettet, hanem a kitüntetőt minősíti.
Így találkoztunk mi Csongrádon előfelvételis építész hallgatóként. Te csak néhány nap után csatlakoztál hozzánk. Addigra már nagyjából sikerült beilleszkednem, ami azt jelenti, hogy takarodó előtti WC-mosdó takarítást kaptam, mely ott úgy nézett ki, hogy néhány vödör vizet szétlocsoltunk, és egy seprűvel igyekeztünk azt a lefolyó felé sodorni. Ekkor léptél be a mosdóba, és a már elindult mozdulat miatt majdnem nyakig megkaptad ezt a löttyöt. Aztán ez a dolog kiegyenesedett, a katonaság többnyire abszurd körülményei között sokan barátokká váltunk. Te a rendezvényeken József Attilát szavaltál, Acskó, Csörsz és mások a dekor műhelyben bújtak el, én Bucival, Giottóval, Bognár Bénivel a fotólaborban, Öcsi és Kutya a zenekarral nyert egérutat, de túléltük és lélekben visszatérve a hatvanas évekre, úgy döntöttünk, hogy a katonaság és az egyetem után együtt fogunk dolgozni és lakni.
Az egyetemi évek, a kollégium, a 70-es évek Budapestje újabb találkozásokat hozott életedben, melyek közül Gergely Kati volt a legfontosabb, hosszú éveket éltetek, dolgoztatok együtt, de ott volt a máig barát Horváth Franciska, Müller Macó, Thoma Ági, Novák Ági és még sokan mások, pl Németh Kati akinek az édesapja, Németh Lajos látva rajzaidat majdnem eltérített az építész pályáról. A tanulás mellett ez a miskolci életünkre való készülődés időszaka is volt ez a néhány év, éjjelekbe nyúló beszélgetéseink voltak arról, hogy hogyan tervezzük a Csongrádon elhatározott közös életünket. Mai fejjel már többet mosolygunk akkori elképzeléseinken, de nagyon komolyan gondoltuk az egészet. 74 körül már tudtuk, hogy a sokak által lila ködnek tartott elképzelésünk Miskolcon valóra válhat. Aztán elkezdődtek miskolci utazásaink, és elkezdődött az ismerkedés Plesz Tónival, Bodonyi Csabával, Ferencz Pistával, Bán Ferivel. Ez együtt járt az egyetemen tanultak átértelmezésével, bepillantást kaptunk egy új, vonzó világba, melynek szerettünk volna részeseivé válni.
Aztán jöttek a miskolci évek. Te az elején a TTO-n dolgoztál többek között Sári Pistával, Golda Janival és Szobonya Marival. ’81-ben a házgyárban dolgoztunk hárman Novák Ági, te és én. Az akkori idők szerint a tervezőknek kivitelezési gyakorlatot kellett szerezni. Ez a mi esetünkben úgy történt, hogy ültünk egy panel cellában a házgyárban és rajzikáltunk. Az volt a művelet neve: panelfejlesztés. Hetente jött hozzánk Horváth István főmérnök úr, Bodonyi Csaba ellenőrizni a munka haladását, ez jó volt mert kocsival visszahoztak minket Miskolcra és nem kellett a buszra várni. Aztán meg elvoltunk a házban, volt tíz évünk, hogy az általunk elképzelt világban éljünk. Ez ritka ajándék, meg is hozta a gyümölcseit. Golda Janival hármasban sikerült megtartanunk egy városrész utcaszerkezetét Eger-Tihamérban. Aztán jött a Mesteriskola VI. ciklusának felvételi pályázata: Csontváry múzeum a Városligetben, az első körben hat miskolci, köztük te is, úgy tűnt, fel vagytok véve. Pár nap múlva kiderült, hogy az a hat csak három és te nem vagy köztük.
A VII. ciklusban Pirity Attilát, Rudolf Misit, téged és engem is felvettek. Megalakult a klasszikus felállás: Horváth Zoltán, Rudolf Mihály, Szőke László, Soós Győző, Szobonya Mari, Klie Kati, Váraljai Éva, Oláh Ica. Jó pár évet dolgoztunk együtt, alkalomszerűen kiegészülve másokkal. Az egyik mesteriskolás pályázatunk Mezőkövesd Hadas városrésze volt, ekkor kellett rádöbbennünk, hogy milyen kincsek mehetnek veszendőbe. Ez a terület bontásra volt ítélve, az akkori építési szabályok szerint a telkek többsége nem volt beépíthető. Te intézted el, hogy ez a szabályozás megváltozzon. Főépítészi feladatot is vállaltál Mezőkövesden és házak sorával bizonyítottad, néha Gergely Katival együtt, hogy a változtatva megtartás (Csabától sokszor hallott) módszerével nem kell végképp eltörölni a múltat, hanem az örökséget hozzá kell igazítani a kor elvárásaihoz. Ezt hagytad nekünk örökül, bár sorolhatnám tovább, hogy miket csináltál még Encsen, Gödön, Miskolcon és másutt, de a munkáidban ez mindig meghatározó volt.
Legyen Neked könnyű a föld!
Szőke László