Kós Károly Alapítvány, 2022. szerk: Erhardt Gábor, Salamin Ferenc, 310 oldal

Szöveg: Szegő György

A reprezentatív, kétnyelvű kötet előszavában Salamin Ferenc kimondva-kimondatlanul párhuzamba állítja a borvidék természeti adottságait – a vulkáni talajt, a napsütést, a dűlők tájolását és lejtésszögeit, a hajnali párát, a lenge szellőt, a botritiszt – és a táj házainak történeti karakterével, valamint az utóbbi harminc év helyi építészeti értékeit. Azaz a táj, a mai tulajdonosok és az építészek hagyományt folytató törekvésének dicsérete ez a vaskos könyv.
A kötet nyolc fejezetéből kirajzolódik egy igen erős, regionális építészeti szemlélet. Számos alkotásának főépítészi és visszatérő jelenléte egybeesett a kilencvenes évek elejének reduktív borfeldolgozó újításainak megjelenésével. A technológiai progresszió befogadása mellett a régi és új gazdák megtartották a hagyományos, hordós érlelési eljárást is. A birtok közeliségre (is) épülő reduktív módszer – a korábbi mezővárosi feldolgozással szemben – új építészeti igényeket generált. Egy hazai „chateau” rendszer jött létre Tokaj körül is. A sokszor látogatóközpontokként is működő, gyakran emblematikus épületek megfogalmazása hozzájárult a tokaji bor iránti nemzetközi érdeklődés és elismerés újjászületéshez.