Építész Továbbképző Nonprofit Kft.
2012, 148 oldal

Az építészek talán egymást érthetik legjobban, akkor is ha írott gondolatokat közölnek. Üdítő élmény, ha a saját témánkban könnyed kézzel felvázolt, de mélyről fakadó gondolatokkal találkozhatunk: ez történik meg velünk Blanca esszéinek olvasásakor. A barcelonai építész ’magunkfajta’ esztétaként teríti elénk észleleteit, gondolatait, amelyek építészként (és formatervezőként) felmerültek benne. Szelíd vezetésével hűsölhetünk például az építéssel megteremtett árnyékok gazdag világában, vagy gondolkodhatunk el esztétikai közhelyeink buktatóin. A történeti koroktól el nem választható, mégis azoktól valahogy függetleníthető, öröknek tetsző értékeket szemlélhetünk általa új fényben. Még ha nem is értünk mindenben egyet vele, ezt ő nem is várja el tőlünk, hiszen a könyv címével és utolsó mondatával – ’több, mint vitatható’ – felbátorítja olvasóját saját ízlésének megtartására, a vele való akár egyet nem értésre. Tehetsége és tudása okán meg is engedheti magának, hogy kizárólagosság helyett párbeszédre ösztönözzön. Méltó partnere ebben fordítója, Sylvester Ádám, akinek sikerült érzékletes stílusban tolmácsolnia az eszmefuttatásokat (kár, hogy némi sajtóhiba maradt a könyvben). A borító designja az író és tolmácsa portréjával ugyancsak kifejező: Blanca arcán némi cinkosság bíztat az olvasásra, Sylvester befelé pillantása pedig szerényen támasztja alá: építész állj meg egy szóra. L. az Utóiratban a könyv egy fejezetét – a szerk.

Tatai Mária