A makettezés jelenkori szerepéről a tervezésben és az oktatásban

Szöveg: Bartha András Márk

Egyre kevesebb a makett az építészirodákban, eltűnőben van a makettépítési kultúra az építészeti tervezésben és oktatásban. Miért érdemes életben tartani ezt a hagyományt, és mit veszíthetünk, ha teljesen lemondunk a valós modellekről? A választ a „Mágia, Médium, Múzsa, Menedék” mottói mentén foglalom össze az alábbiakban. Fontos leszögezni, hogy ez nem párás szemű múltba tekintés, a makettezés fontos szerepet tud kapni a 21. századi tervezési workflow-ban, kommunikációban, kiegészítve és nem helyettesítve a digitális eszközöket.
A makettkészítésnek transzcendens vonatkozásai is vannak: készítünk egy olyan tárgyat, ami egy nem létező, vagy térben máshol és máshogyan lévő teret, épületet, szituációt idéz meg. Formát és anyagot kap az addig csak képzeletünkben élő idea: láthatóvá, megítélhetővé válik mások számára is. A ma ismert első makettek között tartják számon az egyiptomi királyi főgondnok, Meketre sírkamrájában talált áldozati ereklyéket, melyek az időszámításunk előtti 20. században készültek. Emberalakokkal benépesített pékség, hentesüzlet, borászat agyagból és fából készült miniatűrjeit találták a kriptában, az eltemetett hivatalnok mellett. Az egyiptomiak hite szerint, az ember életerejének túlvilági része (ká), be tudja lakni ezeket az apró tárgyakat. Abban a reményben készültek, hogy az életben megtapasztalt jólét e makettek segítségével biztosítható lesz a túlvilágon is az elhunyt számára. Mindennek teljesülését nem tudjuk ellenőrizni, de makettjeik részben azért elérték a céljukat: a korabeli építészeti tudás fontos részletei mellett Meketre emlékét is közvetítik évezredek távlatából az utókor számára.
A makett átjáró a képzelet és a realitás között, a természete egyszerre illuzórikus és valóságos. Ügyes bűvészkellék is, amely hozzáértő kézben képes elhitetni a varázslatot. Úgy hat az elmére, mint egy babaház, ami a fantázia számára elmossa a realitás határait, teljesen átélhetővé tesz egy kitalált történetet. A makett mágikus természetének fontos eleme ez a gyermeki játékosság és a hozzá kapcsolódó pozitív, nyitott tudatállapot előhívása. Egy modell nézegetése intellektuális kihívás, amely során sok részletet képzelünk a látottakhoz. Ez az immerzív élmény, ami beszippantja a nézőt, mágikus eszközzé teszi a makettet.
Egy építészeti mű létrejöttére a gondolattól a fizikai térig – tehát a ház megépült állapotáig – tartó útként is gondolhatunk. A megvalósuló építészeti mű minősége szempontjából kulcsfontosságú a köztes térben való tájékozódás, a lehetséges csapások feltérképezése, a megvalósításhoz vezető lépések mind részletesebb kidolgozása. Egy valós modell megépítése során ezen az úton előre szaladva szerezhetünk jártasságot. A köztes térben töltött időt szánhatjuk újabb és újabb járatok kitaposására, vagy haladhatunk lassan, részletesen megtervezve az újabb és újabb lépéseket. Végezhetünk mindkét irányban utazást: a valóságot transzformálhatjuk a gondolati térbe, egy helyszínelő pontosságával lenyomatot vehetünk egy hely minden adottságáról, megőrizve és megértve a genius locit. A köztes térben a makett lehet az iránytű, a svájci bicska és az útitárs, de biztosan nem nélkülözhető az utazás során.